Mások élete

Megint egy másik lakás, de mintha mindig is itt éltem volna komfortosan a hófehér falak között, egyedül is meg nem is, olyan jó volt az újra kezdés, tiszta lappal. Az első hónap egy mámor volt, pulzált minden, könyvek, fényképek, rúzsok szétdobálva a lakásban, kattogott a zár, pengett a gitár. A másodikban már jönnek vissza az emlékek, az ágy újra szorongással telik meg, a falak visszaverik az egymáshoz vágott, dühös szavakat. Nem merünk hangosan szeretkezni és esténként hallgatom az utca diszkrét, éppen csak beszűrődő zaját. Néha bevilágít az ablakon egy autó fénye, de a csillagok, a csillagok egy kicsit hiányoznak. 

Megbarnult fényképek

Géza bácsi túl a  hetvenen is feszes derékkal, felszegett állal sétál a pulpituson. Időutazás van, ebben a régi, lerobbant székházban, csak a projektor sercegése, meg az egér kattogása zavarja meg egy-egy pillanatra a tökéletes időélményt. Peregnek a fényképek, 50 év kvintesszenciája, Géza bácsi szeme csillog, régi, ismerős mosolyok bukkannak fel, örökre megmerevedett arckifejezések rajzolódnak ki a vetítővásznon. És csak mesél, nevek, évszámok, otthonok, életek, vársok, de már szökik is a könny, mert ez is halott már, jajj a Gyuri bácsi sincs már, ő is a föld alatt, halottak, mind halottak, akik mosolyognak ránk vissza egy letűnt kor fekete-fehér díszletei elől. Még jó, hogy megfényképezte őket, Géza bácsi, még jó, hogy itt maradt pár tudó szempár, és még sok-sok évig tudnak így meredni ránk.

Ha keresnél...

Ha keresnél, ma könnyen a nyomomra bukkanhatsz, mert hullanak a flitterek a szoknyámról. Ha pedig a füled után mennél, egész nap Katie Melua-t dúdolok.

Hajnali szél

Már a délutáni kávémat szürcsölöm, de az éjszaka még mindig ott van a bőröm alatt. Ha becsukom a szemem, még hallom az ágy nyikorgását, a combjaimon még ott él a tenyered emlékezete. Nem volt semmi tragikus abban a késő éjjeli szeretkezésben, inkább olyan volt, mint egy hosszú útról való hazatérés. Újra megtalált, kicsit talán kapkodó csókok, bátor kezek felfedező útja ismerős hajlatokban. A felszálló hangjaink talán megtörték az éjszaka kényes csendjét, a fények izgatottan repültek az ablakunk előtt. Apró, halk nyögéseidtől lassan kábultam el, végül úgy ringatott el a hajnal, ott a karodban, a lélegzeted ritmusára.

Paris I love you!

Holnap bepakolom a fényképezőgépem, beteszem a legszínesebb fülbevalóm, pirosra festem a körmöm és az ajkam is (!), és irány Párizs!


Szerelmem: minden nap írok Neked néhány sort egy képeslap hátuljára, ígérem! És ha hazajöttem, éjjel borozunk és sajtot eszünk!

Szerelem a palackban

Szerelmünk csendes volt és rejtőzködő, úgy őrizgettük csak halkan, magunkban. Nem szabadott volna, de mégis azonnal belém égett az arca, hangja úgy búgott a fülembe mint értő kezek alatt a gitár húrjai. Még egy csók sem jutott nekünk, még a szemünk is csak óvatosan mert összekapcsolódni.

Messze járunk már egymástól, emlékeink is csak néha buggyannak fel, de öntudatlanságomban alakja még mindig ott hánykolódik valahol, mint egy palackba zárt dobbanás, egy ringatózó üzenet, egy kis mi lett volna ha. Ma reggel is, mikor épp hogy csak visszaaludtam, és már jött is az álom, a selyempapírba csomagolt pihe-puha emlékezés. Az ébredés fehéren törte darabokra azt az újra élt vágyat, amit olyan régen, Istenem, olyan régen nem éreztem már.

Fehér álmok

Az új lakásomról álmodom, ahogy fehér falak méltóságteljesen nyúlnak az ég felé, ahogy az ablaküveg prizmaként szórja szét a napfényt, érzem a reggeli kávé illatát, a kis erkélyről hallgatom majd az őszi éjjelek hangjait. Puha, öblítőszagú ágyba, színes párnák közé hajtom a fejem, és lesz sok-sok gyertya, és saját fényképek a falon, könyvek alatt nyögdécselő polcok, égből hulló légies függönyök, és egy karcsú fésülködő asztal is. És én érzem, hogy ez már más, ez már mind-mind önként vállalt, boldog, gyógyító magány.