Hajnali szél

Már a délutáni kávémat szürcsölöm, de az éjszaka még mindig ott van a bőröm alatt. Ha becsukom a szemem, még hallom az ágy nyikorgását, a combjaimon még ott él a tenyered emlékezete. Nem volt semmi tragikus abban a késő éjjeli szeretkezésben, inkább olyan volt, mint egy hosszú útról való hazatérés. Újra megtalált, kicsit talán kapkodó csókok, bátor kezek felfedező útja ismerős hajlatokban. A felszálló hangjaink talán megtörték az éjszaka kényes csendjét, a fények izgatottan repültek az ablakunk előtt. Apró, halk nyögéseidtől lassan kábultam el, végül úgy ringatott el a hajnal, ott a karodban, a lélegzeted ritmusára.