Szerelem a palackban

Szerelmünk csendes volt és rejtőzködő, úgy őrizgettük csak halkan, magunkban. Nem szabadott volna, de mégis azonnal belém égett az arca, hangja úgy búgott a fülembe mint értő kezek alatt a gitár húrjai. Még egy csók sem jutott nekünk, még a szemünk is csak óvatosan mert összekapcsolódni.

Messze járunk már egymástól, emlékeink is csak néha buggyannak fel, de öntudatlanságomban alakja még mindig ott hánykolódik valahol, mint egy palackba zárt dobbanás, egy ringatózó üzenet, egy kis mi lett volna ha. Ma reggel is, mikor épp hogy csak visszaaludtam, és már jött is az álom, a selyempapírba csomagolt pihe-puha emlékezés. Az ébredés fehéren törte darabokra azt az újra élt vágyat, amit olyan régen, Istenem, olyan régen nem éreztem már.

Fehér álmok

Az új lakásomról álmodom, ahogy fehér falak méltóságteljesen nyúlnak az ég felé, ahogy az ablaküveg prizmaként szórja szét a napfényt, érzem a reggeli kávé illatát, a kis erkélyről hallgatom majd az őszi éjjelek hangjait. Puha, öblítőszagú ágyba, színes párnák közé hajtom a fejem, és lesz sok-sok gyertya, és saját fényképek a falon, könyvek alatt nyögdécselő polcok, égből hulló légies függönyök, és egy karcsú fésülködő asztal is. És én érzem, hogy ez már más, ez már mind-mind önként vállalt, boldog, gyógyító magány.

Intim szabadság

Szeretkezés után nem zuhanyoztam le, viszont elmentem táncolni. Hazafelé nem viseltem melltartót. Másnap reggel fehércsoki mousse-t nyalogattam a fürdőkádban.