Szerelem a palackban

Szerelmünk csendes volt és rejtőzködő, úgy őrizgettük csak halkan, magunkban. Nem szabadott volna, de mégis azonnal belém égett az arca, hangja úgy búgott a fülembe mint értő kezek alatt a gitár húrjai. Még egy csók sem jutott nekünk, még a szemünk is csak óvatosan mert összekapcsolódni.

Messze járunk már egymástól, emlékeink is csak néha buggyannak fel, de öntudatlanságomban alakja még mindig ott hánykolódik valahol, mint egy palackba zárt dobbanás, egy ringatózó üzenet, egy kis mi lett volna ha. Ma reggel is, mikor épp hogy csak visszaaludtam, és már jött is az álom, a selyempapírba csomagolt pihe-puha emlékezés. Az ébredés fehéren törte darabokra azt az újra élt vágyat, amit olyan régen, Istenem, olyan régen nem éreztem már.