Fehér álmok

Az új lakásomról álmodom, ahogy fehér falak méltóságteljesen nyúlnak az ég felé, ahogy az ablaküveg prizmaként szórja szét a napfényt, érzem a reggeli kávé illatát, a kis erkélyről hallgatom majd az őszi éjjelek hangjait. Puha, öblítőszagú ágyba, színes párnák közé hajtom a fejem, és lesz sok-sok gyertya, és saját fényképek a falon, könyvek alatt nyögdécselő polcok, égből hulló légies függönyök, és egy karcsú fésülködő asztal is. És én érzem, hogy ez már más, ez már mind-mind önként vállalt, boldog, gyógyító magány.