Ha majd nagy leszek

Az új időszámítás kezdetén vörösre festetem a hajam. Nem közönséges, hanem különleges vörösre. A hátam közepét simítja majd, olyan régen vágyom már. Éjjelre befonom a hajam. És újra lesznek szeplőim - egyészen kicsike, alig észrevehető pöttyök. Zöld kombiném vállpántja erőtlenül csúszik le a karomon. És újra szeretsz majd, a fehér ágyunkban.

Szerelem, Valeriána

A szerelmes kutyámat ma csak a Valeriána csillapította le - elég a szomszédban egy tüzelő szuka, és teljesen kivetkőzik magából, szó szerint nyüszít a szerelemtől.

Szeretnék nyugtatóra szoruló szerelmes lenni, feltüzelt szívvel bagózni, borba szédülni. Hagynám magam elkábulni a tavasztól, remegő kézzel várnám a naplementét, napcsíkot fonnék a hajamba, vizes fűben veszteném el a bugyimat. Édes, édes emlékek, miért nem hagytok nyugodni?! Emlékszem, néha én is elszopogattam egy-két Valeriánát, mikor már végképp nem bírtam magammal, és a szívem úgy szaggatott.  Volt életem, derékvonalam, pironkodva vásárolt csipkemelltartóm és kis fekete ruhám is.

Napi örömöm manapság egy szép csokor spárga és illatos vaj. Ez a tompultság, csak ennek legyen már vége.

Ha egy férfi igazán szeret

Mikor éjjel már megállíthatatlanul potyogtak a könnyeim, és fájt mindenem, akkor a férjem kivitt a kanapéra, a mellkasára vonta a fejemet, és elénekelte nekem a Paff a bűvös sárkányt.

Az idő felkavart pora

Az apai nagyanyámról mesélek a férjemnek (az egyetlen nagyszülőmről, akivel egyáltalán találkozhattam életemben):

(Én): Borzasztó egy nőszemély volt az Erzsi Mama, dagadt volt, ápolatlan és rosszindulatú. Iszonyat büdös és vak sötét volt mindig az egész lakásban. Fruzsinának hívott (?) és romlott túrórudival etetett.

(Férjem): (röhög) Ne haragudj, de annyira szánalmas volt az egész gyerekkorod, hogy ezen muszáj nevetni. Na gyere, szívem, megölellek.

És nevetünk. Pedig tényleg szánalmas.

Nem tudom megmagyarázni, de jó lenne, ha az élet egyszer tényleg igazságot szolgáltatna – és érezhetném, hogy valaki mégis vigyáz rám. Ma éreztem meg először ennek a szelét, hogy végülis valami azért nekem is jár.