Monday 19 April 2010

Szerelem, Valeriána

A szerelmes kutyámat ma csak a Valeriána csillapította le - elég a szomszédban egy tüzelő szuka, és teljesen kivetkőzik magából, szó szerint nyüszít a szerelemtől.

Szeretnék nyugtatóra szoruló szerelmes lenni, feltüzelt szívvel bagózni, borba szédülni. Hagynám magam elkábulni a tavasztól, remegő kézzel várnám a naplementét, napcsíkot fonnék a hajamba, vizes fűben veszteném el a bugyimat. Édes, édes emlékek, miért nem hagytok nyugodni?! Emlékszem, néha én is elszopogattam egy-két Valeriánát, mikor már végképp nem bírtam magammal, és a szívem úgy szaggatott.  Volt életem, derékvonalam, pironkodva vásárolt csipkemelltartóm és kis fekete ruhám is.

Napi örömöm manapság egy szép csokor spárga és illatos vaj. Ez a tompultság, csak ennek legyen már vége.

No comments:

Post a Comment