Az apai nagyanyámról mesélek a férjemnek (az egyetlen nagyszülőmről, akivel egyáltalán találkozhattam életemben):
(Én): Borzasztó egy nőszemély volt az Erzsi Mama, dagadt volt, ápolatlan és rosszindulatú. Iszonyat büdös és vak sötét volt mindig az egész lakásban. Fruzsinának hívott (?) és romlott túrórudival etetett.
(Férjem): (röhög) Ne haragudj, de annyira szánalmas volt az egész gyerekkorod, hogy ezen muszáj nevetni. Na gyere, szívem, megölellek.
És nevetünk. Pedig tényleg szánalmas.
Nem tudom megmagyarázni, de jó lenne, ha az élet egyszer tényleg igazságot szolgáltatna – és érezhetném, hogy valaki mégis vigyáz rám. Ma éreztem meg először ennek a szelét, hogy végülis valami azért nekem is jár.
Posts
A legjobb gyártók lámpái egy helyen
3 years ago
No comments:
Post a Comment