Elmesélem, milyen a világ

Kuba
„Havanna gyönyörű, abba a városban még a nyomor is valahogy más. Csak az a sok koldus! Mindenki kéreget, van aki a szappantól őrül meg, másnak a pelenka jelenti a világot. De nem tudsz tőlük mozdulni. Hiába viszed a rágót tömegével, osztogatod az aprót, a csokit, sosem elég. Valahogy nem lehet elfelejteni azoknak a gyerekeknek az arcát. Beléd ég. És van, hogy még a kurva csokoládé is elfogy.”

Brazília
„Rió igazi arcát egy turista úgysem tudja soha megismerni. A fényes karnevál, meg a luxus, a Krisztus szobor, az csak cukormáz. Ami a favellákban van, az Brazília igazi pulzusa. A sok nincstelen, vad kölyök, akik kábultan járják az utcákat. Ha egy turista véletlenül betéved oda, előfordul, hogy lefejezik. De nekem Rió mégis mindig megmarad annak a városnak, ahol a Copacabana-n szambáznak.”

Valahol Afrikában
„Tényleg léteznek a valóságban olyan emberek, akik talizmánt hordanak a nyakukban, látod ezt itt? Egy maláj törzsfőnöktől kaptam, a kunyhójában fotóztam, egy lyukból jött csak a direkt napfény. Azt mondta, oroszlánfog, szerintem mondjuk nem az. Sosem veszem le. Azóta hogy rajtam van, valahogy minden sikerül. Sokszor eszembe jut az öreg, a sárkunyhóban, és arra gondolok milyen szerencsés vagyok, hogy mindezt láthattam.„

Budapest
„A testvérem tavaly vitte el a leukémia. Pap volt, de azt is olyan máshogy csinálta - sokszor nem volt rajta reverenda és imádta a jó kocsikat, de a szíve, a szíve, az igazán a fények országa volt. Egyszer elkísértem egy nevelő intézetbe, és valamiért vissza kellett mennem a kocsihoz. Az autó tele volt cigány kölykökkel, rajta ültek a tetején, a motorháztetőn, ott szotyoláztak. Muszáj volt kivennem valamit a kocsiból, és biztos voltam benne, hogy nem úszom meg, sőt abban is, hogy sosem kapjuk vissza az autót. Mikor megmondtam, hogy az Atya testvére vagyok, nem hogy megvertek, de a nyakamba borultak mind. Fürtökben lógtak rajtam. Mert a sok kölyök azért ült az autón, hogy vigyázzanak rá. Mert ez az Atya kocsija, itt pedig kocsit hagyni életveszély. Ilyen volt, és tavaly mégis elvitte a rák. Te érted ezt?”

Mexikó
„Mexikóban rengeteg a mosoda. Olcsón és szépen dolgoznak, az ember csak bepasszolja a bőröndje tartalmát, és néhány óra múlva illatosan-ropogósan kapja vissza. Csak sokat fogyaszt a mosógép, így az árammal más helyzetekben nagyon kell spórolni. Ez nappal még hagyján, mert besüt a nap. De egyszer éjjel mentem a ruháimért, és ott ül a mosodás lány: alig tizenhat, fonott haját tekergetve kuporog a padlón a tök sötétben, mellette egy szál gyertya és a sok illatos, kikeményített ingem.”

Thaiföld
„Bangkokban a tuk-tukosok külön kasztot képviselnek. Az nagyon valószínű, hogy egyáltalán nem oda visznek, ahova menni akarsz. Ez már csak ilyen hagyomány arra felé. Legalábbis először elvisznek egy barátjukhoz, akinél sok mindent lehet vásárolni. Aztán egy másikhoz. Aztán ha van még cérnád, akkor kivisznek a piacra. És a végén esetleg oda, ahova indultál. Ha pedig arról van szó, hogy virág kéne, és a havernak történetesen virágos üzlete van a város másik felén, akkor az útba eső hatalmas, nyüzsgő virágpiac bejáratánál is letagadják, hogy nyitva van. Ezen a ponton viszont ki kell szállni. Ha végleg eleged van a tuk-tukból, még mindig mehetsz elefánttal.„

India
"Delhiben napról napra megdőlnek a fizika törvényei. Muszáj megdönteni őket, mert túl sok az ember. Ez nem választás kérdése. Ha felszállsz egy buszra, az először nyolc, esetleg tíz személyesnek tűnik. Mikor már huszonketten ültök rajta, akkor felszáll egy iskolás osztály, és hirtelen a tömeg fogalma egy életre átértékelődik benned."

Bolívia
"Dél-Amerikában nem szívbajosak az emberek. Valahogy bíznak a Istenben, vagy a jó szerencséjükben. A bolíviai dzsungeltúra része például egy hosszabb hajókázás a folyón. A nagy attrakció pedig az úszás a rózsaszínű delfinek között! Ezek persze nem idomított delfinek, annál nagyobb élmény az egész. Fél órával és pár száz méterrel később, második attrakció gyanánt lehet krokodilokat nézni, és piranhára vadászni. Ugyanabban a folyóban. "