Rajzold újra az életed!

Négy nap elvonulás a grafitceruzák, a radírok, a rajzlapok bűvkörében tényleg szinte kicseréli az embert. Megtanultam rajzolni, de ennél sokkal többet kaptam – egy másfajta látásmódot, és persze hitet: bármire képes vagyok. Bizonyosságot, hogy nekem itt dolgom van, összekapcsolódást a jelennel és a létezés örömével. Teljes egybeolvadást az alkotással, azt a bizonyos flow-t, mikor az óramutatók feladják gőgös küzdelmüket, a test elcsendesedik, a külvilág összetöpörödik.

Az én agyam rémséges, állandóan megy a belső párbeszéd, az analízis – szinte megbénít, hogy nem tudok szabadulni a saját fejemből. Most először hallgatott el hosszú órákra az a bizonyos hang. Múlt és jövő nélkül maradtam, csak a szemem és a szívem húzta meg a vonalakat, melyekből lassan összeállt egy egész. És csak csend maradt. Na és a papír - rajta önmagam.